Barnabás építő szerkesztői felhívására reagálva írom ezt a posztot. Közéleti kávéházunk tematizálásához arra gondoltam, jó ötlet lenne beszélni picit az ideológiákról, hiszen a közügyekben való tisztább látáshoz elengedhetetlen ezek ismerete.
Rögtön a lecsóba csapva, az uralkodó eszmeáramlatokat szeretném lajstromba venni, ehelyt nem foglalkozva kialakulásuk mélységeivel és választ nem adva az eszmerendszerek általános működés-mechanizmusának fogas kérdéseire sem. Megpróbálok azonban rámutatni, hogy a jelenleg uralkodó politikai eszmék közül önmagában egyik sem ad választ a fejlődő világ kérdéseire, és még a viszonylag stabilnak nevezhető - hibrid - struktúrákat sem kerüli el a globális szervezetlenség, a nemzetek feletti érdekvédelem kaotikája, a jövőt biztosító szabályozás hiánya és a kulturális sokszínűség (az információbőség) kihívásai.
Vigyázat! Politikai gondolatok, összetett mondatok, több, mint két bekezdés, továbbolvasás csak saját felelősségre!
Azt hiszem nem nehéz kiatalálni, mi ihlette az albbiakat...
A gödöllői HÉV-en feltűnt egy kis reményfolt. Egy kalaúz megpróbál becsületességre nevelni példamutató magatartásával, lássuk, mire megy vele?
Öt év múlva feltűnik majd, hogy a gödöllői HÉV-en mindenkinek van jegye.
Tíz év múlva az összes idősnek átadják a helyet, és a nagy csomagos utasokat segítik a fel- és leszállásban.
Tizenöt év múltán a gödöllői HÉV utasai egytől egyig köszönnek a kallernek, mielőtt jegyüket ellenőrizné: "Tiszteletem Kalaúz Úr! Hogy szolgál a kedves egészsége, Kalaúz Úr?"
Húsz év elteltével alapot hoznak létre, hogy aki otthon felejtette éves bérletét, (ekkorra már mind BKV törzsutasok) az kivehessen a minden szerelvényen található becsületkasszából egy megfelelő összeget, hogy tudjon jegyet váltani. A kasszába, melyből soha egy fillért nem vesznek el jogosulatlanul, természetesen mindenki a lehető leggyorsabban, hajszál pontosan visszafizeti a kölcsönvett összeget, a KSH éves inflációs rátája alapján percre kiszámított kamatával együtt, magától értetődően felfelé kerekítve.
Huszonöt év elmúlta után, mikor a kisebbség felzárkóztatásáról, vagy az ikes igék helytelen ragozásának tarthatatlan helyzetéről tartanak tiznekétnyelvű konferenciát a gödöllői HÉV szerelvényein menet közben az élére vasalt porcelánnadrágban és szigorúan térd alá érő rakott szoknyában békésen, de az érdekfeszítő témától feltüzelve teázgató utasok, "Don Quijote de la gödöllői HÉV" nem kell hogy törődjön a jegyek ellenőrzésével, a Kedves Utas és közte kézzel fogható, és elnyűhetetlen bizalmi szál, mit szál: acél sodrony gondoskodik a nyugalmáról. Foglalkozhat régóta dédelgetett álmával, és az időközben a Kedves Utasok adományaiból külön erre a célra épített személyzeti fülkében online jogi tanácsot adhat a családon belüli erőszakot elszenvedett etióp családanyáknak, elmagyarázván, milyen nemzetközi jogsegélyekhez folyamodhatnak, ezzel névtelenül hozzájárulva egy jobb világért való küzdelemhez.
Animus hívta fel a figyelmet a Subba tegnapi posztjának főszereplője és Kitti hasonlóságára: http://subba.blog.hu/2008/09/08/hulye_video_pince
Sztem nagyon nem. :) Ez egy kb 15 éves leányzó. Persze lehetne a régi Kitti. De ez a lány aranyos. Nézd meg a mozgását, meg a végén a hangját hallgasd meg. Kitti meg, bár jól nézett ki, sosem volt aranyos. :) De azért elhinthetkjük Subbán, h ő az. (azaz már meg is tettem... :)
Miután Franky megette a vagyonunkat, nincstelenül nem térhettünk vissza Ibizára. De ez a kísérleti alanyság annyira bejött nekünk, hogy utánanéztünk hol lehetne kamatoztatnunk az így megszerzett tudást. Szerencsére még aznap ránkragyogott a szerencse. A washingtoni New York Ave végén már messziről virított a dupla arany boltív, amely meghozta a szrencsénket. Dönci rögtön mondta is, hogy: "Látjátok: ott a King Burger, menjünk oda, csak kapunk valami munkát." Valóban egy McDonald's volt ott, és Nagy Sárga Em betű alatt, a mexicói pénztároslány szintén nagy sárga fogai fényében megpilantottunk egy hirdetést a falon: "A Nasa önként jelentkező kísérleti alanyokat keres."
Lett is nagy öröm köztünk, így egyáltalán nem bántuk, mikor hiányos öltözetünk miatt (Benoit-n egy szál nyuszis boxeralsó volt, Döncin pizsama, rajtam alsónadrág meg póló) az üzletvezető sűrű hátbaveregetések, és fákingozások kkíséretében kidobott minket az utcára, noha Benoit még el sem foglalta helyét a mellékhelységben. Nem értettem, honnan tidta, hogy nem rejtek azalsógatyámban egy tízezer dolláros csekket George W. Bush aláírásával... Benoit persze rögtön ránk fogta: Ti hülyék, hát persze, hogy kidobnak, ha egyszer európai típusú alsógatyát vesz fel Bálint, Dönci meg ilyen idétlen csíkos pizsamát. (Az ő félmeztelen alakja persze hihetetlen bizalmat gerjeszthetett mindenkiben, aki látta.
Na de ami most minket jobban izgatott az az új munka. Rohantunk egyből a Nasa legközlebbi irodájához, és beadtuk önkéntes felvételi kérelmünket. A munka feküdt nekünk, főleg Benoitnak. Az amerikai űrkutatás ugyanis hatalmas akadályba ütközött. Nem tudom mennyire van fogalmatok az űrben való szarásról, de az abban különbözik a földitől, hogy egy vákumos árnyékszékre szíjjazza magát az űrtengerész, és szinte kiszippantja belőle a gép a székletet. Erre azért van szükség, mert míg itt a Földön nem olyan nagy katasztrófa, ha leesik a földre egy kis szardarabka, addig odafönt létfontosságú hogy ne repkedjen a sza, mert belélegezve rögtön megbetegíti az asztronautákat. Van egy külön cső a kisebb dolgokhoz. Csak arra nem számítottak a tervezők, hogy egy hosszabb űrtúránál, mint pl. a Mars expedíció rájöhet hasmars szegény űrhuszrokra, és az kész katasztrófa. Ígyhát olyanokat kerestek, akiket ilyen áldatlan állapotban fellőhetnének orbitális pályára a GeoEye-1 nevű műholdban, hogy keringés közben vizsgálják a különböző űrWC prototípusok eredményességét.
Most itt száguldunk fent, összkomfortos kabinunkban. Minden megvan ami kell. Edzőterem, nethozzáférés, kaja, és hogy semmiképp ne unjuk magunkat a GeoEye-1 oriási teleszkópjaival pásztázgathatjuk a Földet. Sajnos a női öltözőkön ez sem lát keresztül, de a tetőn minden testrészüket napoztató lányok alaposan szemügyre vehetők. Nos, majd, ha látunk valami érdekeset, Nektek is beszámolunk.
Nem is mennék messzebb ennél a blognál, ha már tudnám most, amit most tudok. (Hú de bele lehet gabalyodni ezekbe az igeidőkbe annak, aki a jövőből ír vissza a jelenbe. Vagyis jelenből a múltba, ami most már megint jelen. De nem most most, hanem akkor most. Azaz, amikor olvassátok. Vagy mi...)
Na de nincs sok időm... mert odafönt vannak... Ha nem hiszitek, akkor az a Ti bajotok lesz (volt), pedig én megmondtam. Vagyis megírtam... írom... fogom írni... vagy mi...
A lényeg, hogy ezt a posztot követően, hamarosan születik egy bejegyzés. Itt a blogon. Amely olyan láncreakciót indít el a világegyetemben, amely felborította a téridőkontinuumot. De ennke bekövetkeztét Ti fogjátok megakadályozni. Ha össze jött a terv. Évekkel később majd, 42 esztendősen a Marsra utaztunk volna. Negyvenkettő. A mai fejemmel már fogom tudni, hogy ez a szám volt a kulcs.
Ezzel viszont, hogy én megírom ezt a posztot, a világtörténelemben először történt meg az ami eddig még soha (mily meglepő).
Először születik meg egy mű paródiája előbb, mint maga a mű. Enyire ne lepődjetek meg. Nem kell rögtön elkezdeni tikkelni elkezdeni tikkelni elkezdeni tikkelni. Na de Ti ezt még nem érthetitek. Amikor majd a Marsra utaztunk, az űrhajó kapitánya, Ben See meg fogja mondani, hogy mekkora pojén volt, amikor a mára már elavult neten szánalmas, de számunkra mégis kedves kis bejegyzéseket írtunk. És amikor majd leszálltunk a Marsra, és találkoztunk egy szőke, dúskeblű, feltűnően kurvajó marslakónővel, egyszerre kiáltunk föl: Jé, a Marsi Anikó! És akkor majd a kapitányunk lejmol Ytre W.Q.-tól egy szál hiperűr-bagarettát, és rámaghasít, persze csak miután mindenki előtt bevágta a hajóajtót, és végigment háromszor az egyszemélyes, szőke fogadóbizottságunkon. Na ekkor következik a fordulat, mert You Hee, aki az egyetlen normális személy lett (na ez a jó segédige, kifejezi a múltat, jelent jövőt egyszerre, mellesleg nem bírom kihagyni a szlogent: "ITT A MÚLT JELENT JÖVŐT") a csapatban, lemészárol mindenkit, mert kiderül, hogy ő nem is negyvenkét esztendős, hanem már negyvenöt, csak szellemileg visszamaradottsága miatt rakták be ebbe az űrkapszulába a pisis 42 évesek közé. Én ezt már megfejtettem, de csak azért, mert -bár ekkor meghaltam, fogok halni, vagy mi... szóval halott vagyok- visszajött értem a jövőből, pont egyszázad másodperccel a lézerpisztoly lövésének becsapódása előtt egy félreküldött tér-idő-teleportsugárnyaláb, és elteleportált ide, kettőezerkilencbe, Budapestre. Hát találkoztam fiatal önmagammal. Tök jól elvagyunk. Én majd segítek magamnak az olimpián fogadni a tippmixben, és sok pénzt csinálunk. Csak akkor nem vagyok megelégedve magammal, amikor közölni fogom, hogy az a ronda házisárkány brünnhilda lesz a feleségem. Talán ez az egyetlen hátulütő. Na meg persze az, hogy nőtt a fejemre egy pénisz. De még mindig jobban jártam, mint Ytre W.Q. akit ugyanígy mentett meg egy tér-idő-telepotsugárnyaláb, csak éppen nővé változott, és visszatérve a múltba, beleszeretett saját magába, majd egy éjszaka után otthagyta magát, mint a használt gumit.
De el is tértem a tárgytól, mert ami fontos, az az, hogy jön majd egy a bejegyzés. Nemsokára. És felborítja a tér-idő kontinuumot, és a világ újra megmenekült, hála a pind... janem. Szóval a fűtőnk, igen a kazánfűtőnk a négerkínai úszónő. Az teljesen felháborodott majd a poszton, és mindenkit le fog mészárolni volna (hú, ezek az igeidők), ha nem öli meg a wowos karakterét egy bizonyos "Rocco barátja légy", és ettől az nem veszíti el a varázserejét, és nem omlik teljesen össze. Hú, merül a múltbadiktafon, úgyhogy sietnem kell. Még a keverék-folk-kissebbségi-külföldi zenét játszó Mórickáról akartam szólni, mielőtt elküldöm a csatolmányt, amiben az üzenet esszenciája van, de azt nem lehet leírni, anniyra kerájos a múzsik. Szóval kihagyom, inkább a tárgyra térek ezért: hallgassátok, amit most néktek, hallgassátok, amit most néktek, eldalól a hohoho nagy ILLÉD:
Rákok figyelem, megvan mivel keressük ronggyá magunkat a nyáron!
Nyáron minden turista sok pénzt akar nekünk adni -ez alapvetés. Csak annyi a kérdés, mégis milyen címen tehetnék ezt meg. Na, hát itt van a legjobb ötlet a világon, csak egy videó meg egy leptop kell.
Az egésszel csak az a baj, h egy ormányrendelet felsorolja, milyen kereskedelmi tevékenységeket végezhetünk köztéren, és az valami pár elemes felsorolás, a fagyiárusítástól a virágárúsításig. De persze a Váci utcai rajzosok/zenészek sincsenek benne a felsorolásban, szóval a gyakorlat tesz kivételeket... ;-)
Jútyúb-pont. A kép remélem magért beszél:
Na, akkor megyünk hétvégén?
Gyakran elfog a vágy, hogy értelmetlen dolgokat tegyek. Nem azért mert olyan nagyon ráérős unatkozós arc vok, hanem ezzel inkább az élet kiszámítható, gépies szürkesége ellen lázadok. Olyan mókákat találok ki, hogy csak na. :)
Ilyen volt az iwiw-horgászat, amely abból állt, hogy abc sorrendben minden ismerősömnek küldtem egy egyénre szabott, 1-2 soros üzenetet, éppen ami eszembe jutott, és, ha válaszolt, addig válaszolgattam az ő leveleire, míg feladta, és nem írt tovább. Sok régi emlékre találtam így rá, sok ismerős még ismerősebb lett, viszont sajnos származott ebből kellemtelen félreértés is. Jó kis csiklandós fricska az egész. Próbáljátok ki!
Ilyen a köszöngetés, amely meg abból áll, hogy suliba, könyvtárba menet minden pontosan 10. embernek köszön Barnus. Az út végére az ember annyira belejön, hogy már senki sem kételkedik, mindegyik áldozat visszaköszön az elfelejtett ismerősnek.
Ilyen lesz majd eccer a Pali bá játék, amely meg arról szól, hogy a suliból/munkából hazafele jövet kinézek egy rendszeres időben egy helyen tanyázó tinicsoportot, amely útba esik az otthonom és a suli/munka vonalon, és a napközben gyorsan firkantott "óvodás rajzomat" megmutatom nekik hazafele jövet, és pár percig elbeszélgetek velük, teljesen fogyatékosnak kiadva magam, majd egy év után leleplezem a turpisságot, de ehhez eddig nem volt bátorságom.
De amiért most írok, az az ellenőr-poén, amely ma teljesen pozitívan sült el. A játék lényege, hogy bliccel az ember, úgy, hogy van bérlete. Ma Barnust a 7-es buszon kapták el: Már majdnem elővettem a bérletem lányos zavaromban, mert a 7-es buszon ellenőrt eddig kevesebbett láttam, mint szőrtelen hónaljat, de ekkor felcsillant a szemem, és beindult a móka parádé. Tök kedves ellenőrnő, kéri eccer a jegyet, úgy csinálok, mintha nem hallanám. Majd másoccori "jegy bérlet" felszólításra kiöntöm neki a lelkem, hogy most ért véget a suli, és nem vettünk bérletet a nyárra, mer minek, teccik tunni, a harmincnapos nem jó hónap végéig, meg különben sem számítottam arra, hogy nagyapám szól, hogy a kis TV-t vigyem neki át, és jegyet meg nem vettem, mert ki gondolná, hogy a 7-esen ellenőrök vannak, de leszállok (épp a jó megálló jött), csak ne tessék megvágni. Na, erre barátságosan odasúgja: á, a 7-esen mindig vannak ellenőrök, de jólvan akkor szállj csak le, elengedlek, mert a papának segítettél.
Végeredmény: nagyapámnak van TV-je; Barnus jót mókázott (még itthon is fülig ért a szám a jól elsült poénon), és eddig nem tapasztalt gyöngédséget fedezett fel a közlekedési vállalat harcosában, mely könnyekig meghatotta; az ellenőrnő meg úgy hajthattya álomra fejét éjjel, hogy tuggya, most fajtájától eddig nem tapasztalt gyöngédséget mutatott a Tisztelt Utasnak, és mint a Gondviselés keze, egy jószándékú unokát (lám, vannak még rendes emberek, van reménye a világnak) megjutalmazott jótettéért.
Egy körúti netkávézó, bent szórt fény, pécék tompa szimfóniája hallik, pénznyelő játékgépek villongnak kacérul, a helység elülső részén operátor kocolódik. Elvétve vendégek.
Munkás-sipkás idős ember besétál, kezében bőrszíj. Mondja is:
"Bőrszíj."
Operátor fölnéz és így szól:
"Szép."
A bronzszínű férfi nyomtékosít:
"Bőrszíj."
"Igazán szép, de nekem nem kell."
A férfi pillantásra se méltatja többet, a nyelőgéphez lép. Némi szerencsétlenkedés után fölháborodva veti oda a focimeccset bámuló eladónak, hogy a gép elnyelte a pénzét, kisvártatva kiderül az is, hogy vélhetően azért nyomott rossz gombot, mert teljesen analfabéta. Percekkel később elporoszkál csöndesen.
Izgatott nézésű, jól öltözött középkorú úr lép be most a színre, verejték, vagy tán eső gyöngyözik rarba.. bocsánat, tarba hajló fején.
"Van fönn gép?"
Kérdi bizalmatlanul, és az eladó mintha nem tudná, hogy miért választja valaki a fülledt galériát, vagy mint akit egyáltalán nem is érdekel, fölnéz, de azért eggyütműködően ejti ki száján az igent. Egy kattintás és egy perc múlva frissen érkezett vendégünk, elmerül a mellek, lábak, fenekek és talán még ennél és botrányosabb ritmikus ruhátlanságok hullámtalan lcd-tengerében.
Soktagú cigány család érkezik most, webkamerát kérnek és egy gépet. Hosszas ide-oda állás, kamera helyezgetés, fénybeállítás után fölhangzik egy vidám "Szia Mami!", és a család, ha csak így virtuálisan is, de mégnagyobbra bővül. Csak két ifjú rokon nézegeti egykedvűen a youtube-ot.
Miközben a Mamival webkamerázók egyre inkább egy profi filmforgatás látsztatát kezdik kelteni a kompjúterek szelídlelkű pásztorában (bennem), a két ifjú vendég közül az egyiket egy újonnan érkezett fiatal felnőtt próbálja arrébb tessékelni roppant diplomatikusan, hogy odaférjen saját gépéhez. Nem tudja, hogy a modoroskodás nem a leg rögtelenebb út a könnyebb megértés felé, egy határozott, de félreérthetetlenül szelíd értintés, két odavetett szó és máris célnál lenne a fehér fiatalember, de hát van aki szemmel ver, és van aki mellre szív, van aki gépi kódon és van olyan is aki JAVA-ban.
Raszta hajú élénk tekintetű köpcös srác toppan be most, magabiztosan vesz ki két-háromezret a gépből, majd az operátorhoz lép és hosszas vitába mélyednek érzelemről és értelemről (egy arab sokatmondóan rá is kérdez, miről folyik a csevej, majd komoran elsiet), három-négy óra múlva közös platformra helyezkedve gyújtanak rá egy jól megérdemelt spanglira.
A 26 év forma legény volt már reagge zenész, megrögzött szerencsejátékos, kokszos, látja az emberek auráját és állateledel boltja van a vár allatt.
"Nem rossz teljesítmény ennyi évre" bólint elismerősen a pultos.
"Egyszerre áldás és átok" néz komolyan a raszta, majd - zöldes auráját maga után vonva - beleveti magát a hajnalba. A kócos beosztott lelkét a windows alblakok festik fehérre.
Néhány óra, nem kevés grindolás, és 4-5 szinttel később megcsörren a telefon. Claudia az, Rómából. Profilja a pofija, erőssége a hátsó, furfangosok közt nem első. Szóval ostoba, mint a kő, de beszélni azt tud. Táncol - "no nem a sztepp-egyletben" vélelmezi az eladó - és azt állítja magáról, hogy terhes a kócos kollegájától, suzuki smart-tal jár, mely kocsinévként is kibékíthetetlen ellentétben áll a szőkített maca domináns személyiségjegyeivel.
Az operátor jótanácsokkal látja el a párkapcsolatot illetően, majd háromnegyed óra után, éteri zavart mímelve lerakja a kagylót.
Ekkor állítanak be a nyomozó urak. Csak úgy hetykén civilben, arról érdeklődnek volt-e itt valami furcsaság.
"Akkor lepődök meg ha normális dolgot látok itt" feleli a beo.
"Kicsit pontosabban?"
"Kaptunk egy bejelentést, miszerint valami cigány bement a másik helyre és a kasszát követelte. Úgytűnik vaklámra, de kijöttünk biztos ami biztos. Láttál bármit is?"
"Kizárt dolog, ebből a kasszából rajtam kívül nem lophat senki egy kajnyit se" Mondja az eladó, mintha csak viccelne. A törvényes rend örzői jót derülnek az élcen, fölveszik az adatokat, majd nekibuzdulnak a Nagykőrútnak. "Vajon nekik milyen színű az aurájuk?" - Tűnődik a pultos, hatalmas és kétes eredetű bécsis szendviccsel bírkózva.
Hajnalban beállít a 'háznép' a kollegák, a kisfőnök, ex-kollegák, egyszóval csillogó szemű, a punci-kaki-farok paradigmánál jobbra termett brancs, fiatalok, titkon magányosak, de optimisták, tele érdeklődéssel és cinizmussal. Dekadensek, rendszerváltó szülők, gimi, aztán irány az élet. A nagybetűs valóság, 8-es ariallel odabigyesztve elé a 'virtuális' szócska. Pesti srácok.
A csajokat bámulják jópár blázon át, de a legtöbben buda felé veszik az irányt a hatosról leszállva, így jobbára távolódnak a bámoszkodóktól. A Kisfőnök kifizeti a hónapot a Kócosnak, aki vegyes érzelmekkel veszi át a foghíjas összeget, még nem világos neki, milyen messze éri meg elmenni ami az érdekérvényesítést illeti. Még nem elég dörzsölt. Persze igyekszik.. Néhány munkahely után már bevette a gyomra a stiklizés és ügyeskedés lejárt szavatosságú tibi-csokiját, és csak reméli, hogy van papír a mosdóban, az sem zavarja már, hogy ez a viselkedés betonozza be azt amit kis magyar valóságnak hívunk, de hát ilyen egy társadalom ez. Atomizált meg individualista, mondják.
Fél óra egér-gyilkos robbantgatás és lövöldözés után, befutnak a csajok, akikre vártak. Hogy mit keres péntek hajnalban a 8 főböl álló kompánia egésze a kihalt kávézóban, illetve előtte, az kérdéses lévén csak két hölgy futott be. Mit hölgyek.. Kedves csitrik. Kedvesek, de csitrik, csitrik viszont kedvesek, dekoratívnak mondhatóak. Mindenki nagy bánatára, az attraktív fekete (aki 23 és akinek a 21 már enyhén derogál) éppen a mélytekintetű kócost nézi ki magának, akinek viszont egész éjjel a kilóbitek láthatatlan üzemében kell dekkolnia, röghöz kötöttsége talán egy virágzó szexuális kapcsolat gyilkosa, de hát több is veszett már a zp-ben és a környékén.
A társoság széplassan csocsózni szivárog, de megállapodnak abban, hogy beújítanak a helyre is egy asztalt, amit a nyársakhoz szokott kócos örömmel nyugtáz.
Az őrült lány, méghozzá az kettes számú - és elhihetitek a nem ketten vannak ilyenek - vidáman mutogatja az álltala készített nyakkendővel frissiben felvértezett pluss-macit, ami eddig a nem működő tévé tetején szolgált átmeneti látványoság képpen. Most biztos jobban betölti rendeltetését..
Az érzékeny lelkű alkalmazott ha akarná se tudná nem élvezni ezeket a bárgyú közjátékokat, bár mostmár álmosan tekint az órára, üres a ház, seprűt, felmosót ragad, majd 40 perc múlva elégedetten gyújt rá egy cigire. Még két óra és itt a váltás. Épp a könyvéhez nyúlna nagy merészen (Körösényi - A mai magyar politikai rendszer), mikor cinikus tekintetű fiatalember toppan be, és mire átvillan a rakoncátlan tincsek mögött Piszkos Fred kacsázó járása, és az, hogy ezt a srácot már látta valahol, már kis bukik a száján egy fáradt mosojú üdvözlés:
"Szia Jeró! Miben segíthetek?"
A szárnyas hangyák álltalános offenzivája alábbhagy, a fények lassan kisimulnak, és hamarosan(egy gyors, másfél órás apeh razzia és meglehetős homlokráncolás után) az operátor is nyugtalan nappali álomba merül, melyben csocsónyársra fűzött apró lányok táncolnak még apróbb ruhákban, bőrszíjak csattog apeh-kisasszonyok alaktalan idomai fölött, valamint szárnyas hangyák rontják a kilátást a Warcraft Világának változatos tájai fölött. Cigány suhancok dobálnak be ezenkívül napszínű korongokat, egy ergonóm játékgépbe, amiből lustán, keveset igérően, de azért jelentőségteljesen ömlik ki a nagybetűs Élet.
Na mit fogunk csinálni vasárnap??NA?NA?NA??? FOCI!FOCI!FOCI!
Címkék: foci megin na gyertek má!
2008.06.19. 13:30
Csak, hogy az előző alkalom sikerélményeitől megrészegedve valamihez hasonlítsam lelekesedésemet íme itt egy videó nektek (a termék ezesetben FOCIIII):
Na csá....
Az egész az arabokkal kezdődött. Merthogy Irénke néninek köszönök, az alapvetés: Már édesapám is tőle vásárolta a játékkatonáit kiskorában. Régi ismerős. Hát minden reggel, mikor látom a butikjában itt lent, odaköszönök. Szemben vele a tőltőtollas Bandi csődbement, megszűnt, kihalt, így egészen az arab cipőárusok megérkezéséig csak Irénke néninek kellett köszönni.
Aztán az arab felesége mindig dumált Irénke nénivel, és egy idő után feszélyezve éreztem magam a két felkapott tekintet utáni "csókolom Irénke néni" miatt, hát maradt szimplán a csókolom. Nem is tudtam, milyen gépezetet indítottam el ekkor. Pedig, ha tudtam volna, dehogy hagyom el az "Irénke néni"-t.
Érdekes a köszönés. Végülis semmilyen direkt információval nem bír. Puszta formaság. Azt üzenjük vele: Téged ismerlek; felveszlek azok közé az emberek közé, akik a világomba tartoznak. Az első lépcső két ember megismerkedése, kommunikációja előtt. Ugyanakkor egyfajta közösségvállalás a másikkal, hogyha hangosan köszönök: ország világ láthatja, hogy ismerem, sőt, köszönőviszonyban vagyok vele, tehát jótáll értem, és én őérte.
Ebbe ekkor még nem gondoltam bele. Csak abba, hogy hamár így köszönök az arabnénak, ha Irénke néni mellett áll, akkor köszönnöm kell neki akkor is, mikor egyedül van, sőt, ha a galéria vadidegen eladójával beszélget, mindkettőjüknek. Innentől már gondolhatjátok. Mint egy hülye köszöngetek az egész háznak. Ami eleinte, bár kicsit fárasztó, még mindig jó dolognak tűnt. Azt jelentette: én mindenkit ismerek, mindenkivel jóban vagyok, népszerű vagyok. Meg azt is, hogy én vagyok a misszionárius, aki elhozza a csúnya, elhidegült, urbánus társadalomba az emberséget, a kommunikáció első lépcsőfokát, a nemzeti összetartozás, -mit nemzeti, hiszen az arabok!- az emberiség együvétartozásának érzését.
Csakhogy: Nem véletlen, hogy NEM a szembeszomszéd Kossuth-díjas színész köszön nekem hangosan az utca másik oldaláról a Károly körúton harmadmagával, és jön oda kezetszorongatni velem, meg kérdezget ki a családom hogyléte felől részletesen, hanem a puttó, szakadt, alkoholista, rosszarcú, büdös hómlesszek. Amit persze én nem utasíthatok vissza, hiszen én mindenkit ismerek, mindenkivel jóban vagyok, én a misszionárius vagyok, a "Köszönő Fiú" aki egyaránt emberséges lenne a Kossuth-díjas szembeszomszéddal és a puttó, szakadt, büdös hómlesszel is, csak valahogy mindig az utóbbi talál meg.
Egyvalamit jegyezzetek meg: Csak ismerősnek vagy csinos lánynak köszönjetek!
Talán igaz sem volt, annyira földöntúli emlék, amely eszembe jut így féltiztenkettőkor...
Kb ugyanígy ülök itthon, a gép előtt (höhö ez nem változott...), eccercsak rezeg a mobilom, és egyik volt osztálytársam mongya, mit kéne. Két órával később harmadmagammal ülök meztelenül egy zúglói lakás szobájában, kevésbé berúgva, minthogy pusztán arra foghatnám a helyzetet.
Mindhárman fiúk vagyunk. Csaknem?! Nem. Egy lányra várunk. Mosment ki a mosdóba. Akkor még volt rajtunk ruha. De valamék állattnak jött az isteni szikra, hogy vetkőzzünk le mire kijön, aztán se szó, se beszéd nyomuljunk rá, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. Kijön a lány. Eleinte kissé bátortalanul, majd egymás elszántságát látva megjött erővel rányomulunk.
Nem szeretem ezt a szót, de erre télleg találó. Szó szerint nyomultunk. A lány -asszem értehető- picit zavarban van, de mivel fiatal (nálunk 2-3 évvel fiatalabb), és tapasztalatlan, nem tud mit kezdeni a helyzettel, természetesként kezeli. Tabuvá válik, hogy hogyan lettünk mi meztelenek egy pisilés alatt, és hogy miért közeledünk felé ilyen erőteljesen. Próbál elhúzódni előlünk, a leghülyébb mentségekkel, de mi is frappáns válaszokkal ütjük el kitérő manővereit. Kialakul egy egymással összhangban egyáltalán nem levő beszéd és testkommunikáció.
Próbáltuk leitatni az apja dugipiájával, de vagy mi ittuk túl gyorsan, vagy ő lassan, végülis a hatás inkább rajtunk érezhető. Mi sem tudjuk mit csináljunk, az a kis alkohol, a csapatszellem, minden gátlásunktól megszabadít. A lánynak valahogy sikerül kijutni a szobából.
Gyorsan egymásra nézünk: ugyanarra gondolunk mind: Hamar visszöltözünk. Mire bejön egy perc múlva, a legmogorvább gárdedám sem találna kifogást öltözékünkön. Na erre megtörik a jég, összhangba kerül a testi, és verbális kommunikáció. "Miért voltatok meztelenek az előbb???!!!" -fakad ki a lány. De mi adjuk a hülyét, mintha képzelte volna az egészet. Egy darabig még hallgatjuk, hogy "atyaúristen" "ez kész" aztán feladja.
Mintha mi sem történt volna, megyünk sétálni az uccára, aztán én haza is. Hamar elfelejtettem, nem volt rám nagy hatással, de ahogy most rátaláltam a lány iwiwes profiljára, beteges... Lehet, hogy ő nem felejtette el olyan gyorsan... Minek hív fel 3 fiút egyszál csinos lány, késő éjjel a lakására inni?
És nem, nem a gimis volt osztálytársaim voltak...
TIBI MOSMÁ' TÉLLEG GYERE MÁ EL!!!!
Címkék: 11 foci mammut moszkva szombat kétkiló imádom a koós janit ja azt én is
2008.06.12. 16:32
FOCIIIII!!!!!!!!!!!!
Szombat 11:00 Mammut 1 előtt.
Barna jön, Dorci öccse (Gergő) is jön és elvileg hoz embereket. Dénes hazaugrik...Fleko lesz a kapus...mindenki ott lesz!
Mindenki hozzon magával még valakit!
Az ideális az ha legalább 8-an vagyunk.
A foci eszméletlenül népszerű. Mindenhol és mindenütt, és igazából érthető is, hogy miért. Azt gondolom talán a zseniális, és látványos játék koncepciója, és a profi marketing, illetve az ezáltal keltett tömeghisztéria azzá tette az utóbbi évszázadban.
Igazából nagy gondban voltam azzal, hogy kinek is érdemes drukkolni....
Ha a klubfutballt tekintjük már rég kialakult bennem egyfajta rangsor. Ebből a szemszögből elég problémás a dolgot átültetni válogatott szintre:
A régi kedvenceim az angolok szégyenszemre ki se jutottak a tornára, holott ők produkálják még mindíg a legjobb bajnokságot a világon, akik a BL-t is csúnyán leuralták idén :)
A spanyolok szánalmas, örök vesztes brigád, de jól tudjuk, hogy bármikor meglepehetnek valamivel, mert a képességeik megvannak. Persze ez eddig is így volt, úgyhogy nem tudom, hogy most mitől változna (Fernando Torres? A Liverpool 19(?) éves üdvöskéje kétlem, hogy elég lesz...), de majd meglátjuk... eléggé ki vannak éhezve már a srácok az biztos.
Olaszok? Ugyanaz az eset mint a spanyolok, csak ők általában nyerni szoktak. Igen, ocsmány, gusztustalan, unalmas futballal, de nyerni szoktak. Sokszor úgy, hogy senki sem várja tőlük (talán most sem elsőszámú favoritok). Mindenesetre alapból ellenük szurkolok, mert a futball elsőszámú gyilkosainak tartom őket.
A holland focival mindigis szimpatizáltam, és mostanában különösen érdekel, hogy magyar érdekeltségünk is van a bajnok csapatban, de a válogatott valahogy sosem áll össze. Mindig elbaltázzák a dolgokat, és igazából eléggé nagyképű játékot játszanak... tisztára mintha az Angolok lennének (felmutatható eredmények, és ütőképes csapat nélkül).
Végül kikötöttem a portugáloknál, akiknek ugyan elhanyagolható a klubfutballjuk, de valahogy válogatott szinten egyre és egyre jobbak. A legutóbbi VB-n például 4-ek lettek, és a mai játékuk is abszolút meggyőző volt. Azthiszem nekik fogok drukkolni a szokásos "bármelyik szimpatikus kis csapat nyer, én boldog leszek" szemlélet mellett, mert ugyebár kell egy reális favorit is.
Amúgy a mai "nyitány" nem volt egyértelműen meggyőző, de azért elégedettek lehetünk:
Az első meccs Svájc - Csehország (0-1) kissé csalódás volt. Mármint az, hogy a Csehek szart se tudtak felmutatni (az eredmény ellenére sem). Hol van az a jó kis csapat aki pár éve még működött? Kinek tudunk drukkolni mi itt az elnyomott "keleti blokk" volt szocialista országai közül szimpla empátiából? (Hát az oroszoknak biztos, hogy nem fogunk, legalábbis én nem, illetve nem emiatt:)
Azért persze nem ugyanolyan, mintha mi játszanánk, de mégiscsak van némi közös a multunkban, és közel vagyunk egymáshoz :)
Persze ennyi erővel hajrá Ausztria, és tényleg!! Ők a legesélytelenebbek, úgyhogy nekik kell leginkább drukkolni (amúgy ott is van egy igéretes magyar játékos azthiszem, aki nem kellett a magyar válogatottba, és végül osztrák lett <-- nevetséges), különbenis egyszer van náluk is Eb (itthon egyszer sem...).
Amúgy azt is meg kell jegyeznem, hogy a svájciak nagyon meggyőzően játszottak, és végig fölényben voltak... a csehek ugyan találtak egy gólt és nyertek végül, de abszolút fordítva kellett volna ennek történnie. Sajnos elég rossz esélyeik vannak, de azért nekik drukkolok ezután, különösen a csehek helyett.
Második meccs: Portugália - Törökország (2-0)
Na erre a meccsre mondhatjuk azt, hogy rendben volt. Talán ha az első gólra nem kellett volna 60 percet várni akkor sorolhatnánk a nagyon jó kategóriába is.
Mindenesetre a törökök bebizonyították, hogy belevaló, fasza gyerekek, és nincsenek különösebb önbizalom problémáik (kivéve a 80. perc után egy gólos hátrányban) és bizony hajtanak mint az állat ha kell, de "sajnos" ez kevés volt.
A portugál csapat valójában sokkal képzettebb, topligákban edzett játékosokkal rendelkezik, illetve a világ egyik legzseniálisabb edzőjével, aki már jópár éve irányítja őket, és azthiszem most megtalálta a nyerő receptet. Minden esély meg van rá, hogy a portugálok, szép és élvezetes játékkal szétverjék az egész bagázst és minimum a döntőig meneteljenek teljesen megérdemelten. Arról nem is beszélve, hogy ezt ők is nagyon jól tudják... önbizalomban nincs hiány, és amolyan "most vagy soha" elszántsággal menetel(het)nek (mellesleg a világ jelenlegi legjobb támadó-középpályásával a kezdőcsapatukban)
Nagyon kiváncsi leszek a másik ágon mit mutat a Német-Francia-Olasz hármas, mert ők azok akik bármikor meg tudják állítani a portugálokat. De a sors fintora, hogy közülük leghamarabb a döntőben találkozhat valamelyik csapat a portugál fenegyerekekkel (vagy persze a másik két csoport legjobbjával), akik ha észnél vannak könnyedén belavírozzák magukat a fináléba.
Azthiszem idén ők azok akik leginkább megérdemlik a trófeát, hiszen ők is mindig ott vannak a tűz közelében, de valahogy sosem veszik őket igazán komolyan. Emellett pedig felnőtt egy olyan generáció aki abszolút megérdemli azt, hogy Európa legjobbjai közé kerüljön végre. Ja és azt se felejtsük el, hogy az is egy 10 milliós országocska, úgyhogy empátia szimpátia működik stb... :)
Na remélem rövidesen nyomunk egy EB+csocsó estet, vagy egy egyszerű randalírozást a ligetben vagy valamelyik szabadtéri kivetítőnél, illetve azt is, hogy lejátszuk a döntőt mi is valamelyik parkban :)
Ja igen egy-két kérdés: Ki mit tippel? Ki a favorit? Ki az aki teljes mértékben leszarja a focit és furcsán fog rám nézni, hogyha legközelebb találkozunk emiatt a post miatt? (fleko? ja nem... ő mindig furcsán néz:) :D
Ja igen, ha minden igaz, akkor jövő szombaton délelőtt 11 körül lesz foci... majd szólok, gyertek!!!
Előre bocsátom: hosszú lesz. Lehet, h csak Benya reagál majd rá, lehet, h ő sem. De ezt ki kell írjam magamból, mert begyullad, ha nem jön ki.
Tanulni kéne, ez alapvetés. Miért? Mert vizsgaidőszak van, mert jó pap holtig tanul, mert itthon letolnak, ha nem megyek át a vizsgán, mert csak. De igazából miért? Hát nem mind1? Kell.
Mennyivel eccerűbb az élete annak, akit nem gyötörnek ilyen hülye kérdések, csak csinálja a dolgait. Mint egy gép. Wass Albert könyveiben szinte mindben fellelhető a munka öröme. Meg is fogalmazta egyik könyvében, hogy az élet az nem más, mint a tervezés. Amit csinálunk azt csak mechanikusan tesszük, az már kész is, csak meg kell csinálni. Mint Kántnál a Sein (Lét) és Sollen (Legyen) páros. A Lét az semmi. A kreatív munka, a Legyen, az az élet. Kitalálni! Ezt Wass olyan dinamizmussal írja le, hogy az ember mexereti tőle a munkát. Majdnem mindegyik hőse elindul a semmiből, és aztán addig kapitalizik, hogy a végén gazdag nagy ember lesz.
Imádom, mikor elkap ez a lendület, és reggel nem úgy kelek fel, hogy basszameg, még 5 perc... jajj.. megint csörög... csak még 5 perc... csak még 2... Hanem úgy, hogy: hú teperjünk, csinálni kell a munkát, mert milyen fasza lesz, hamár itt tartok, akkor lesz egy ilyenem, amiből majd csinálhatok ezt, és akkor már tudok szerezni egy ilyet is.
De ez jól működik, sőt kiválóan, egy számítógépes játékban, ahol a keretek beláthatók, a célok végesek. Csak az életben az emberre rájön az a hülye miért. Miért nincs eccerűen belénkkódolva az, hogy győzd le az ellent ez a cél, és ha kiírta, h mission completed, akkor jön a következő cél? Milyen hülye játéka az evolúciónak, hogy tesz belénk ilyen hülye kérdéseket, hogy: miért?
Mondhatták volna ködös mesével, hogy azért mert a nagy Varázsló, akit nem látunk így akarja, és sulykolhatták volna addig, míg kiirtják az emberből a kétséget. Hogy aztán a boldog tudatlanságban tanuljon. Vagy adhattak volna olyan kétséget örökségbe, amely a totális hedonizmusba hajt. De nem. Örökség a "kerső emeber". Akinek fingja sincs semmiről, és még csak azt sem hiszi, hogy van. Meg még a tetejébe az, hogy erre legyen is ám büszke.
Hát akkor minek is tanulni? Voltaképp fárasztó is, termélszetellenes is ülni egész nap, mikor kint ezer ágra süt. Azt mondják a nagyokosok, az emberben a rövidtávú testi érdekek közdenek a hosszútávú szellemi érdekekkel. Az ösztön a felettes énnel.
Végülis a jó program is akkor fut jól, ha a kódja jól meg van írva. A törvény is akkor műxik, ha az alapelveit az elején jól lefektetjük. Onnantól csak Sein az egész, és nincs gond. De micsináljon az ember, ha 21 éves korára még mindig azon küzd, h mi Sollen?
Ha támasz lenne, egy fix pont, egy bizonyosság. Na, itt a bökkenő. Tudással, vagy anélkül? Dékárt szerint nincs tudás. Semmi sem biztos, ergo a tudás nélküli bizonyosságra vagyunk utalva. De Okkem meg azt válaszojja, hogyaszongya a fölösleges tudást keresnünk, mert már bizonyosság a legvalószínűbb. Marhaság. Az egyik csodálatosan piti menekülés egy megoldatlan kérdésből, a másik meg eccerűen hülyeség.
Tisztelem a hagyományokat. Nem elég Sollen ez? Tisztelem, mert azt kell. Mert az angolok is milyen májerek, hogy tisztelik azokat, és attól olyan idétlenek, mégis faszák. De az egész nem más, mint kis fölösleges színesség. Egy evolúciós hiba, amely bennünk maradt. Az önző mém.
Szóval marad a Sollentelenség, ahol az ember néha átadja magát az ösztöneinek, néha meg azzal áltattya magát, hogy vonul az árral és lelekesedik valamiért, közben néha az órájára néz, hogy menni kéne haza, lefeküdni ebből a hülyeségből, néha meg szarik az egészre és kiröhögi magát.
De ha valaki megválaszolja nekem, hogy miért kell tanulni, akkor megköszönöm.
Szárnyaskerék-lovagrend
Címkék: kultúra bkv dió ellenőr na kaller szuper remíz szárnyaskerék lovagrend
2008.06.02. 17:47
Dió szélmalomharcát támogatva megalapíttatik a
Szárnyaskerék-lovagrend.
Melynek tagjait, a Dió blogján havonta tartandó, szavazás útján választja meg a nép.
A kallerek egy Szuper Kaller,
az ellenőrök egy másik díjat kapnak. A részleteket még ki kell dolgozni. A lényeg, hogy megkülönböztessük a jó ellenőröket/kallereket a gonoszaktól!
A horvátok kikaptak 1:1-re, Juhi elégedett, 20 csocsóbábú lendült eccerre a magasba és 13 labda repült eccerre a gólvonal felé... ...a ford meg a szimpatius jófiú főhősöké maradt.
http://index.hu/video/2008/05/29/toltott_kaposzta_halozatot_az_usa_ba/
Szolid kis szösszenet, hogy jól induljon ez a csütörtök hajnal is...
http://www.collegehumor.com/video:1691441
Mai napi blogajánló:
(a lényeg a háttérzene és nem a képek, úgyhogy tekerjétek fel a volumét csutkára)