Ma rágyújtottam buszra várva
Váróterem közelén,
Az épületnek ablakában
Megláttam, hol állok én.
De nem csak magam kémleltem ott,
A nagy orrot és kobakot...
Hanem egy lábat keresztbe rakva,
S a szoknyát, amely rajta volt!

Ült a szoknya, ült a gazda,
Ült a láb kereztberakva,
Ült a rés a szoknya s láb közt,
S ült bizony a szemem rajta.
Én meg álltam, állva vártam,
Fejszénámat igazgattam,
Így állt szénám e pillanatban,
Így állt a pillanat és én
Hajsimítást imitálva
A váróterem közelén.

Hajj, de bűneim miatt
Gyúlt harag keblekben:
És remegve állva láttam,
Hogy a két mell meglebben.
Vele lebbent szoknya, gazda,
A gazda feje, s a haja rajta,
Felfedve, mi -balsorsomra-
Lekókasztó módon ronda.

A bejegyzés trackback címe:

https://sama.blog.hu/api/trackback/id/tr33146004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

numasi 2011.08.23. 20:45:15

hát úgy látom egyre keményebb konkurencia szorongat! :D kicsit terjengős, de naon szórakoztató, kösz, hogy posztoltad. ;)
én most osztódok: www.mediafire.com/?6hooug7o5xzjfhd
és KUNCIT énekelek, K-ával! :)
süti beállítások módosítása