Egy körúti netkávézó, bent szórt fény, pécék tompa szimfóniája hallik, pénznyelő játékgépek villongnak kacérul, a helység elülső részén operátor kocolódik. Elvétve vendégek.

Munkás-sipkás idős ember besétál, kezében bőrszíj. Mondja is:
"Bőrszíj."
Operátor fölnéz és így szól:
"Szép."
A bronzszínű férfi nyomtékosít:
"Bőrszíj."
"Igazán szép, de nekem nem kell."

A férfi pillantásra se méltatja többet, a nyelőgéphez lép. Némi szerencsétlenkedés után fölháborodva veti oda a focimeccset bámuló eladónak, hogy a gép elnyelte a pénzét, kisvártatva kiderül az is, hogy vélhetően azért nyomott rossz gombot, mert teljesen analfabéta. Percekkel később elporoszkál csöndesen.

Izgatott nézésű, jól öltözött középkorú úr lép be most a színre, verejték, vagy tán eső gyöngyözik rarba.. bocsánat, tarba hajló fején.

"Van fönn gép?"
Kérdi bizalmatlanul, és az eladó mintha nem tudná, hogy miért választja valaki a fülledt galériát, vagy mint akit egyáltalán nem is érdekel, fölnéz, de azért eggyütműködően ejti ki száján az igent. Egy kattintás és egy perc múlva frissen érkezett vendégünk, elmerül a mellek, lábak, fenekek és talán még ennél és botrányosabb ritmikus ruhátlanságok hullámtalan lcd-tengerében.

Soktagú cigány család érkezik most, webkamerát kérnek és egy gépet. Hosszas ide-oda állás, kamera helyezgetés, fénybeállítás után fölhangzik egy vidám "Szia Mami!", és a család, ha csak így virtuálisan is, de mégnagyobbra bővül. Csak két ifjú rokon nézegeti egykedvűen a youtube-ot.

Miközben a Mamival webkamerázók egyre inkább egy profi filmforgatás látsztatát kezdik kelteni a kompjúterek szelídlelkű pásztorában (bennem), a két ifjú vendég közül az egyiket egy újonnan érkezett fiatal felnőtt próbálja arrébb tessékelni roppant diplomatikusan, hogy odaférjen saját gépéhez. Nem tudja, hogy a modoroskodás nem a leg rögtelenebb út a könnyebb megértés felé, egy határozott, de félreérthetetlenül szelíd értintés, két odavetett szó és máris célnál lenne a fehér fiatalember, de hát van aki szemmel ver, és van aki mellre szív, van aki gépi kódon és van olyan is aki JAVA-ban.

Raszta hajú élénk tekintetű köpcös srác toppan be most, magabiztosan vesz ki két-háromezret a gépből, majd az operátorhoz lép és hosszas vitába mélyednek érzelemről és értelemről (egy arab sokatmondóan rá is kérdez, miről folyik a csevej, majd komoran elsiet), három-négy óra múlva közös platformra helyezkedve gyújtanak rá egy jól megérdemelt spanglira.

A 26 év forma legény volt már reagge zenész, megrögzött szerencsejátékos, kokszos, látja az emberek auráját és állateledel boltja van a vár allatt.
"Nem rossz teljesítmény ennyi évre" bólint elismerősen a pultos.
"Egyszerre áldás és átok" néz komolyan a raszta, majd - zöldes auráját maga után vonva - beleveti magát a hajnalba. A kócos beosztott lelkét a windows alblakok festik fehérre.

Néhány óra, nem kevés grindolás, és 4-5 szinttel később megcsörren a telefon. Claudia az, Rómából. Profilja a pofija, erőssége a hátsó, furfangosok közt nem első. Szóval ostoba, mint a kő, de beszélni azt tud. Táncol - "no nem a sztepp-egyletben" vélelmezi az eladó - és azt állítja magáról, hogy terhes a kócos kollegájától, suzuki smart-tal jár, mely kocsinévként is kibékíthetetlen ellentétben áll a szőkített maca domináns személyiségjegyeivel.
Az operátor jótanácsokkal látja el a párkapcsolatot illetően, majd háromnegyed óra után, éteri zavart mímelve lerakja a kagylót.

Ekkor állítanak be a nyomozó urak. Csak úgy hetykén civilben, arról érdeklődnek volt-e itt valami furcsaság.
"Akkor lepődök meg ha normális dolgot látok itt" feleli a beo. 
"Kicsit pontosabban?"
"Kaptunk egy bejelentést, miszerint valami cigány bement a másik helyre és a kasszát követelte. Úgytűnik vaklámra, de kijöttünk biztos ami biztos. Láttál bármit is?"
"Kizárt dolog, ebből a kasszából rajtam kívül nem lophat senki egy kajnyit se" Mondja az eladó, mintha csak viccelne. A törvényes rend örzői jót derülnek az élcen, fölveszik az adatokat, majd nekibuzdulnak a Nagykőrútnak. "Vajon nekik milyen színű az aurájuk?" - Tűnődik a pultos, hatalmas és kétes eredetű bécsis szendviccsel bírkózva.

Hajnalban beállít a 'háznép' a kollegák, a kisfőnök, ex-kollegák, egyszóval csillogó szemű, a punci-kaki-farok paradigmánál jobbra termett brancs, fiatalok, titkon magányosak, de optimisták, tele érdeklődéssel és cinizmussal. Dekadensek, rendszerváltó szülők, gimi, aztán irány az élet. A nagybetűs valóság, 8-es ariallel odabigyesztve elé a 'virtuális' szócska. Pesti srácok.

A csajokat bámulják jópár blázon át, de a legtöbben buda felé veszik az irányt a hatosról leszállva, így jobbára távolódnak a bámoszkodóktól. A Kisfőnök kifizeti a hónapot a Kócosnak, aki vegyes érzelmekkel veszi át a foghíjas összeget, még nem világos neki, milyen messze éri meg elmenni ami az érdekérvényesítést illeti. Még nem elég dörzsölt. Persze igyekszik.. Néhány munkahely után már bevette a gyomra a stiklizés és ügyeskedés lejárt szavatosságú tibi-csokiját, és csak reméli, hogy van papír a mosdóban, az sem zavarja már, hogy ez a viselkedés betonozza be azt amit kis magyar valóságnak hívunk, de hát ilyen egy társadalom ez. Atomizált meg individualista, mondják.

Fél óra egér-gyilkos robbantgatás és lövöldözés után, befutnak a csajok, akikre vártak. Hogy mit keres péntek hajnalban a 8 főböl álló kompánia egésze a kihalt kávézóban, illetve előtte, az kérdéses lévén csak két hölgy futott be. Mit hölgyek.. Kedves csitrik. Kedvesek, de csitrik, csitrik viszont kedvesek, dekoratívnak mondhatóak. Mindenki nagy bánatára, az attraktív fekete (aki 23 és akinek a 21 már enyhén derogál) éppen a mélytekintetű kócost nézi ki magának, akinek viszont egész éjjel a kilóbitek láthatatlan üzemében kell dekkolnia, röghöz kötöttsége talán egy virágzó szexuális kapcsolat gyilkosa, de hát több is veszett már a zp-ben és a környékén.

A társoság széplassan csocsózni szivárog, de megállapodnak abban, hogy beújítanak a helyre is egy asztalt, amit a nyársakhoz szokott kócos örömmel nyugtáz.

Az őrült lány, méghozzá az kettes számú - és elhihetitek a nem ketten vannak ilyenek - vidáman mutogatja az álltala készített nyakkendővel frissiben felvértezett pluss-macit, ami eddig a nem működő tévé tetején szolgált átmeneti látványoság képpen. Most biztos jobban betölti rendeltetését..

Az érzékeny lelkű alkalmazott ha akarná se tudná nem élvezni ezeket a bárgyú közjátékokat, bár mostmár álmosan tekint az órára, üres a ház, seprűt, felmosót ragad, majd 40 perc múlva elégedetten gyújt rá egy cigire. Még két óra és itt a váltás. Épp a könyvéhez nyúlna nagy merészen (Körösényi - A mai magyar politikai rendszer), mikor cinikus tekintetű fiatalember toppan be, és mire átvillan a rakoncátlan tincsek mögött Piszkos Fred kacsázó járása, és az, hogy ezt a srácot már látta valahol, már kis bukik a száján egy fáradt mosojú üdvözlés:

"Szia Jeró! Miben segíthetek?"

A szárnyas hangyák álltalános offenzivája alábbhagy, a fények lassan kisimulnak, és hamarosan(egy gyors, másfél órás apeh razzia és meglehetős homlokráncolás után) az operátor is nyugtalan nappali álomba merül, melyben csocsónyársra fűzött apró lányok táncolnak még apróbb ruhákban, bőrszíjak csattog apeh-kisasszonyok alaktalan idomai fölött, valamint szárnyas hangyák rontják a kilátást a Warcraft Világának változatos tájai fölött. Cigány suhancok dobálnak be ezenkívül napszínű korongokat, egy ergonóm játékgépbe, amiből lustán, keveset igérően, de azért jelentőségteljesen ömlik ki a nagybetűs Élet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.