2 ZETTLI JOSÓNAK,
avagy:
LES SITUATIONS NE SONT PAS
TOUJOURS SIMPLES.

                 I.

Tállyán, 1811. Januarius 27.

Ma vagyok tizenhat éves.
Mit kérhetek, Barátom,
Születés napomra tűled?
Hát én neked mit adgyak?
Erdéli szász leány, ha
A tizenhatot be-tölté,
Szűzességit veszejti
Valamelly rokon legénnyel
Pallang tövébe súnyva
Estve; vagy nagy mosáskor
Létrán héjúba igyekvén
Stefferl-jét hívja: - Édes,
Nehéz a ruhás kosár, te
Segittsél fel-tzipelni. -
S fenn kettesben maradva
Eggyütt rá hengerűlnek
A meg-száratt ruhákra.
Te mit gondolkodol még?

Mondád eggyszer, Josókám,
Hogy közeli vér szerinti
Édes rokon leánykát,
Akár mi ritka szép is,
Te soha meg nem kivánnál.
Felelem: derék Josókám,
Mit sem ronthatsz te rajtam.
Hozzád egyenest beszélek,
Talám el is riasztlak,
Még sem szabad szakattat
Épként nyakadba varrnom.

Már meg kell vallanom: kár,
Én szűz rég nem vagyok már.
A tizennégyet be-töltvén
Szerelemrűl mit se tudtam,
Ezért is eshetett meg,
Idétlen hápogóval,
Én rúla nem tehettem.
Utánna kaptam észbe,
Testem lelkem mi érte,
De már hiába sírnék.
Nehány hónappal aztán
Fejér, hólt magzatom ment.

Sokáig borzadoztam,
Eggy évig, vagy tovább is,
Emberrel öszve-fekünnöm.
Josóm, ezért vonakottam,
Ha tántzban át-öleltél,
Vagy játékbúl simogattál.
De végre ideje vólna,
Ha terhemtűl szabadúlnék,
E másod szűzességtűl.

Segíts rajtam, szerelmem,
Lopódzz-be éjtszaka hozzám,
Kímélős légy erántam,
Gyengéden eggyesüljünk
Új lepedőn, hold sütésben,
Míg ránk nem száll a hajnal.

De hogyha nem jősz lázas
Beteg rokonod segélni,
Sáppadt tüzét el-oltni:
Barátom, nem haragszom,
S kérlek, levelem tüzeld-el.
Tsúf és vén nem vagyok még,
Akadna ki rám találna.

                 II.

Eggy nappal utánna. Tállyán, 1811. Januarius 28.

Josóka! meg-követlek,
Hogy zárva találtad ajtóm.
Szegény, beh kelle sírnom!
Ninon néném az estve
Urával öszve zördűlt
S el-hagyva éjre, itt hált
Mellettem az én szobámban.
Éjfélig, vagy tovább is,
Keserveit darálá
Szerentsétlen fülembe.
Fejem párnába gyugtam,
Artzzal a falnak, zokogtam,
S azt hitte, véle bőgök,
Pedig tsak ő miatta.

Téged mikor installálhat,
Királom, a Királnéd,
A tél fűtött melegében,
Tsillagok és jég tüzében?
Kell most Sáros-Patakra
Kotsi-szánon kis Gabónak
Az orvosért sietni,
Fájó vesém javítni,
Ártalmas és tilalmas
Még tsak gondolnom is rád.
Mikor lehetek lovatskád,
Mikor lehetsz lovagotskám?
 

(Weöres Sándor)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.