Ma rágyújtottam buszra várva
Váróterem közelén,
Az épületnek ablakában
Megláttam, hol állok én.
De nem csak magam kémleltem ott,
A nagy orrot és kobakot...
Hanem egy lábat keresztbe rakva,
S a szoknyát, amely rajta volt!
Ült a szoknya, ült a gazda,
Ült a láb kereztberakva,
Ült a rés a szoknya s láb közt,
S ült bizony a szemem rajta.
Én meg álltam, állva vártam,
Fejszénámat igazgattam,
Így állt szénám e pillanatban,
Így állt a pillanat és én
Hajsimítást imitálva
A váróterem közelén.
Hajj, de bűneim miatt
Gyúlt harag keblekben:
És remegve állva láttam,
Hogy a két mell meglebben.
Vele lebbent szoknya, gazda,
A gazda feje, s a haja rajta,
Felfedve, mi -balsorsomra-
Lekókasztó módon ronda.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
numasi 2011.08.23. 20:45:15
én most osztódok: www.mediafire.com/?6hooug7o5xzjfhd
és KUNCIT énekelek, K-ával! :)