"Én nem vagyok hülye. Én nem vagyok hülye, csak az hülye, aki azt mondja, hogy én vagyok hülye." - mondja halkan, mosolyogva Bence a Balaton északi partján, és megmutatja még egy holland turistának a péniszét.

"Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék." Csatlakozik kijelentéséhez Barna, és teletömi krétával a száját.

Juhi arcon csapja magát mindkét oldalról teljes erejéből, egy ordasat köp a földre, majd fennhangon mondja: "Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék!"

Dénes egy gyors "Nem vagytok ti egy kicsit kabbeafaszom?" kérdéssel fordul barátaihoz, majd a furcsa nézés, mint válasz okozta zavarból felismeri a kiutat, és úgy mondja, hogy mindenki meghallja: "Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék!"

A felismeréstől megvilágosodva hirdetni kezdik az ősigazságot, és így menetelnek. Az útról ledudálja őket egy kövér, kopasz Audis: "Anyátokba szórakozzatok!" Majd kiszáll, és nagy, fenyegető léptekkel halad a négy fiú felé, mire a nyakában lógó fél méteres aranykereszt  egyik, aztán másik oldalra himbálódzni kezd, először csak kicsit, majd egyre jobban és jobban, így mire a srácokhoz érne, kirántja oldalra a százkilós embert, aki óriásit csattan a földön. Mérgesen feltápászkodik, és vérben forgó szemmel keresi meg újra áldozatait, de a zajra az összesereglett embercsoportok nevetése szempillantás alatt magyarázatra sarkallja: "Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék!" - és vállvonogatva beáll a sor végére.

Mire a skandáló tömeg Budapestre ér, már több ezren vannak. Az Andrássy úton egy kamionon tucatnyi ízléstelen, színes ruhákba - ki átlátszó selyembe, ki bőrtangába - öltözött, festett arcú, vonagló homokos táncol rudak körül. Hamar rázendítenek: "Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék!"

Az őket másoktól elválasztó kordonon kívül rengeteg focidrukker kiabálja ugyanezt: "Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék!"

Mindannyian beállnak a vonuló tömeg mögé, és haladnak tovább, a Hősök terére, közben együtt ordítva skandálják: "Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék!"

Így, és már nem egyenként, seregben állnak be az emberek a dagadó árba. Az Országgyűlésből az ellenzék és a kormánypárti képviselők előbb egyenként, külön, majd az emberek felé üvöltve együtt, érdekegységben, végül a vonulókhoz csatlakozva harsogják: "Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék!"

A Hősök terén a hét vezér életre kel, és a többiek között óriásként járva kiabálják: "Mi nem vagyunk hülyék, mi nem vagyunk hülyék, csak az hülye, aki azt mondja, hogy mi vagyunk hülyék!" - bár egy kicsit elbizonytalanodnak néha, mikor fémtestükre tekintenek... ...de azért folytatják.

Ugyanígy a nagy királyaink, ki-ki előbb lefutva kötelező tiszteletköreit: Könyves Kálmán a boszorkányokkal, Mátyás a kolozsvári kamarással.

Végezetül egész Magyarország egy ritmusra lüktet és zúg: "MI NEM VAGYUNK HÜLYÉK, MI NEM VAGYUNK HÜLYÉK, CSAK AZ HÜLYE, AKI AZT MONDJA, HOGY MI VAGYUNK HÜLYÉK!"

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.