Énhéttitkom, énhéttitkom, én igen nagy héttitkom:
1. Sokkal lustább és rendezetlenebb vagyok, mint amilyennek hisznek ismerőseim.
2. Szoktam májerkedésből csúnyánbeszélni.
3. 8 éves koromig ágybavizeltem.
4. Nem tudom mire való a scroll lock.
5. Egyszer kaptam pénzt egy nadrágra, és elittam az árát.
6. Egyik volt osztálytársnőm nagymamája valami könyv árát küldte el velem anyukámnak, én meg elköltötem édességre és másnap letagadtam, hogy kaptam pénzt, és szegénynek újra ki kellett fizetni. Ez azóta furdalja a lelkiismeretemet.
7. Az igazán nagy titkaimat nem írtam le, és nem hiszem, h bárki is leírja... :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ewq 2008.12.02. 14:42:13
ILLED 2008.12.02. 15:50:56
animus 2008.12.02. 16:01:31
ILLED 2008.12.02. 16:33:56
A májer a latin maior melléknévből jön, mely a Magnus -a -um (nagy) középfoka, jelentése: nagyobb. A német is használja: meier, és az angol is: mayor, bár mindkettő mást jelent, de a hangsort a latinból vették át.
Szóval a májerkedés az nagyoskodás, faszagyerekeskedés, gizdázás. A májer meg fasza, baró, király, zsír.
ILLED 2008.12.02. 17:05:44
ewq 2008.12.02. 22:09:42
animus 2008.12.03. 00:04:48
ILLED 2008.12.03. 12:11:05
Olyan vagy, mint a tanár, mikor megkérdezi a kisdiákot: most attól nagyobb fiúnak érzed magad, h elpattintottál egy cigit a szünetben az udvaron?
Hát persze. Abszolút nyilvánvaló, hogy igen, és ennyi. :)
ewq 2008.12.03. 15:15:49
animus 2008.12.03. 15:37:49
Amúgy az is úgy menő, mint minde, hogy a kevesebb több.
fehér nigger 2008.12.03. 17:17:10
Benedek Marcelltôl származik a cím második fele, az elsô a számítógépünk billentyûzetérôl. Így többé-kevésbé hamis pénzt csörgetek már rögtön az elején, hiszen irodalomelméletrôl, mûfajtörténetrôl bizonnyal nincsen mit írnom. Számológépekrôl se sok. Az a scroll lock-gomb egyébként arra való, hogy ne peregjenek lefelé a képernyôn megállíthatatlanul a sorok. A scroll szó az angol szótár tanúsága szerint kézirattekercset jelent, papiruszt, pergament vagy papírt. Néhány évtizede még ritka angol szónak számított. Hiszen ki olvas úgy, hogy egy tekercset maga elé tartva, egyik kezébôl a másikba göngyölgetve az éppen elolvasott szakaszt, az elejétôl a végéig áttekercseli a szöveget. A videorekorder dolga az ilyesmi, nem a könyvolvasóé. Meg kell hagyni a könyvtekercset ikonográfiai szimbólumnak az antik szónokokat ábrázoló szobrok vagy festmények számára, hadd tudjuk meg a jóvoltából, kit-mit akart ábrázolni a mûvész.
Ami persze világosan bizonyítja, hogy valamikor valóban tekercsrôl kellett olvasni. Ez a technika parancsa volt, az írás technikájáé. Pontosabban szólva: az információhordozó közegé. A papirusz volt a hordozó, ez a finom, hajlékony lemez, amely a Nílus deltájának mocsarai közt egykor bôségesen termô Cyperus papyrus nevû sás rostjaiból készült. A növény belét éles késsel vékony szalagokká metélték, és a szalagokat két rétegben egymás mellé helyezték; az egyik rétegben a rostok vízszintesen, a másikban függôlegesen futottak. Aztán nedvesség, enyv és nyomás hatására egységes, összefüggô szövetet alakítottak a rétegekbôl. Ez a szövet azonban megôrizte technológiájának történetét. Írni, legalábbis könnyen írni azon az oldalon lehetett, amelyen a rostok iránya vízszintes volt; ezt hívták latinul recto oldalnak, míg a hátlap neve verso volt. (A szavak a mai napig élnek a könyvészetben. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy léteztek, igaz, nagyon ritkák voltak, mindkét oldalukon teleírt papiruszok is; ezeknek opisztográf a nevük.) A papiruszt nem volt tanácsos összehajtogatni, mert könnyen megtört. Elég hajlékony volt azonban ahhoz, hogy összetekerhessék. Minthogy írás csak az egyik oldalán volt, az ilyen tekercset könnyû volt olvasni.
Nagyon könnyû azért nem lehetett. Mást is értettek olvasáson az antikvitásban, mint a késôbbi korokban. A tekercsek tudniillik meglehetôsen nagyok voltak. Ránk maradt például Platón Lakomája ilyen formában: a tekercs hét méternél is hosszabb volt. Nem lehetett nagyon kényelmes bánni vele. Viszont sokat lehetett rá írni. Az antik irodalomban a mûvek egy nagyobb fejezetét máig hagyományosan "könyv"-nek hívjuk - ennyi fért belôlük egy tekercsre. Hérodotosz nagy történelmi munkája például kilenc könyvbôl áll. Magyar fordításának mai kiadásában egy-egy ilyen könyv 60-100 nyomtatott oldalnak felel meg.
Fürdôkádban vagy villamoson állva nem nagyon olvasnánk ekkora árkusokat. A görög, latin antikvitásban fennhangon olvastak az emberek, és általában társaságban olvastak. Eukleidész, az egyik platóni dialógus (a Theaitétosz) szereplôje, el akarja olvasni egy régebbi feljegyzését, ezért az ajánlja barátjának: "Gyerünk tehát, s amíg mi együtt pihenünk, felolvassa majd a szolgafiú."
Az irodalmi siker ezért nagymértékben függött a felolvasótól. Az ifjú Plinius levelei tele vannak literátori aggályoskodással. "Felolvasóm, Encolpius, munkatársam és szórakoztatóm, a portól torokgyulladást kapott, és vért köpött. Milyen szomorú lenne az ô számára, s milyen kellemetlen az én számomra, ha alkalmatlanná válna az irodalom szolgálatára, holott minden érdeme ebbôl származik." Más levelében pedig azon töpreng, mi a jobb, ha mással olvastatja fel a verseit, vagy ô maga olvas. És ha más a felolvasó, mit tegyen közben ô maga? "Mozdulatlanul és némán üljek-e, mint aki unatkozik, vagy... szájmozgással, szemmel és ujjal kísérjem, amit felolvas?"
A tekercstechnika volt az oka annak is, hogy egy terjedelmesebb mûnek, vagy egy szerzô összes mûvének nem volt szükségképpen végleges, zárt alakja. Az egyes tekercsek önálló életet éltek, helyük a mûben vagy az életmûben esetleges volt és változott az idôben. Ha valaki hivatkozni akart egy szövegrészre, többé-kevésbé találomra tehette csak. A mûvek ebben az értelemben meglehetôsen nyitottak voltak.
Egy új információhordozónak, az állati bôrbôl készült pergamennek kellett megjelennie ahhoz, hogy a nyilvános elôadás szokását felválthassa a magános (bár valószínûleg még mindig nem hangtalan) olvasás, és hogy a mûvek fejezeteinek sorrendje, vagy több szerzô közös alkotása ne legyen kitéve a másoló vagy a gyûjtô szeszélyének. A pergamennek mindkét oldalára egyformán lehet írni, a hajtogatást a vékony bôrhártya jól tûri - a pergament ezért nem kell összetekerni, hanem ívekké lehet hajtogatni, két kemény fatábla közé lehet szorítani. Kódexet lehet belôle alakítani, a könyv máig élô formáját létrehozni.
Épp jókor ment végbe ez a mûszaki forradalom. A kereszténység elsô századaiban. Akkor, amikor az egyház rögzíteni akarta a bibliai könyvek kánonát, biztos akart lenni abban, hogy minden hívô kezébe azonos szöveg kerül. Az idézetek pontosságához nem volt szabad, hogy kétség férjen, az idézett helyet pedig könnyen és egyértelmûen kellett megtalálni. Hiszen a lélek üdve múlt mindezen.
Hogy valóban a technikai és spirituális változás egybeesésérôl volt szó, azt a mûvek és példányok statisztikája is bizonyítja. A III. századból származó példányokat vizsgálva kiderül, a pogány szerzôk munkáinak alig tíz százaléka maradt ránk kódex formában, a keresztény szerzôké között ezzel szemben alig van tekercs. Az átalakulás nyilván nem volt pillanatszerû és egyértelmû. Visszatekintve mégis annak érezhették az emberek. Olvastam, hogy V. századi miniatúrákon az ótestamentumi prófétákat tekerccsel a kezükben, az evangélistákat meg kódexet tartva ábrázolták.
Ma pedig itt üldögélünk mindannyian a számítógépünk elôtt. Az információhordozó természete ugyancsak megváltozott. Gondolnánk, alaposabb ez a változás, mint az áttérés volt a tekercsrôl a könyvre. Ami a mûvek lezáratlanságát, a szövegek változékonyságát, a továbbírás, átírás, toldás, kiegészítés és csonkítás lehetôségeit illeti, elhalványul emellett a papiruszok kora. Még a szóhagyomány is megbízhatóbb ôre volt a szövegeknek, mint az Internet. Homérosz idejétôl az eposzokat leírató Peiszisztratosz koráig bizonyára kevesebbet változott az Iliász, mint amennyit ma akármelyikünk mûvelhet bármilyen szöveggel egy levelezô rendszerben.
Van ember, aki úgy gondolja, hogy a hagyományos könyvtár atmoszféráját át lehet menteni, ha az adatbázis és a keresôrendszer az olvasót egy virtuális, de nagyon valódinak ható könyvtár polcai között sétáltatja. Nem hinném, hogy ez a jámbor csalás segítene abban, hogy könyvnek higgyünk valamit, csak mert a képernyôn annak látszik.
ILLED 2008.12.03. 18:08:19
Szóval ez még a DOS-os időkből maradt ránk, és a dir/p alternatívájaként szolgált. Szép, hogy itt hagyták a billentyűzeten, az egyetlen gomb a klaviatúrán, melyet soha nem használtam még.
De elképzelhető, hogy fogom, hiszen ki hitte volna 1950-ben, hogy a "scroll" szó még ilyen nagy karriert fog befutni.
ewq 2008.12.03. 19:31:34
ewq 2008.12.03. 21:55:37
ewq 2008.12.03. 21:56:48
ILLED 2008.12.04. 10:23:54
Kimo: rohadtul menni kéne!!! Csak szombaton vadászom, és nincs 3500 Ft-om, de ha lesz máskor is, pl tavasszal, ennyiért már mennék. Ha mégsem megyek vadászni,
MENJÜNK!!!!!!!
ILLED 2008.12.04. 10:27:35
Mr_Master · http://pszichoblog.blog.hu 2008.12.04. 18:26:08
ewq 2008.12.05. 21:11:49
1. Nem szeretem a tojás levest
2. Pont olyan lusta vagyok ha nem jobban mint ahogy az emberek gondolják rolam.
3. Nem hiszek az elektromosságban és a gravitációban
4. Okosabb vagyok, mint a sok évi átlag
5. Megértem a réti zsurló érzelmi világát
6. Félek a rágcsálóktól és a csúszómászóktól
7, Éjszakánként női ruhát öltök és úgy védelmezem az álmotokat
animus 2008.12.05. 22:07:35
fehér nigger: máskor elég a link is és akkor még véletlenül se hiszi azt senki, hogy az iromány a te szerzeményed.
Minden este cinetrip!
Dénes, Juhi, írhatnátok néha ti is szöveget nem csak kommentekbe, bár Juhi mentségére szóljanak a remek táncos-zenés betétek.. :)
Mr_Master · http://pszichoblog.blog.hu 2008.12.05. 23:36:09
2. Zsigerből utálom a medvecukrot.
3. Azt szoktam füllenteni mindenkinek, hogy nincsenek titkaim. :)
4. Annyi ízléstelen egyetemi buliban voltam mostanában, hogy képes vagyok a Coco Jambo-ra jót bulizni (de ez azért remélem köztünk marad).
5. Elővigyázatosságnak hívom, de valójában eléggé tartok a kétes arcoktól az utcán, buszon, mióta volt pár rossz tapasztalatom... Simán átszállok a másik kocsiba vagy inkább gyalogolok ha tehetem.
6. Asszem 11 évesen tanultam meg úszni magamtól, köszönhetően a köcsög néninek aki bevágott a mélyvízbe a fradiban, amikor 6 éves voltam és teljesen be voltam szarva alapból a víztől... ugye emlékeztek a nénire? Ez amúgy tényleg egy komoly trauma volt :(
csá
ewq 2008.12.06. 02:28:00
Dr. Zoidberg 2008.12.06. 03:15:38
ewq 2008.12.07. 03:27:09
Mr_Master · http://pszichoblog.blog.hu 2008.12.07. 14:29:47
ewq 2008.12.07. 20:13:24
Nem tudod, hogy van e valami haverunk a habonin vezetosegeben? csinalja meg valaki? ja es kuldj meg egy meghivot!!!!!
animus 2008.12.08. 03:15:27
A habót csinálják a fiatalok, nem naon tudok Kanadai kontaktot, szerintem gyertek haza szilveszterre, basszunk be mint szén, együnk szar gyrost és táncoljunk jó zenékre.
whatever
ILLED 2008.12.08. 10:39:31
Mr_Master 2008.12.09. 15:55:11
ewq 2008.12.09. 22:38:52
animus 2008.12.10. 03:45:48
Szecska jöhet, kéne valami partit és nézni a napra amikor minden férfi és nő egyaránt részegen kacarász, én se vetném meg a jóféle szeduxenszt.
De ki a az Babi? :)
Holnap(ma) másfél a gödörben, valaki?