Nem leukémiás gyerekeknek szeretnék itt most pénzt kunyerálni, hanem leírni, amit Fleko nem írt meg.

Történt egyszer, hogy az Orczy úti iskola tanulói közül hárman úgy gondolták, megunták ezt a nagy társadalmi nyomást, a tanárok hülye házifeladatait, a szülők feküdj már le felszólításait, és megalkották a Tervet, mely mindezidáig nem került kivitelezésre, de soha nem álltak hozzá ily közel, mint most. A Tervet, mely a szabadságot hozza el, és megszabadít minden bajtól.

Mi sem volt egyszerűbb: Összeszedik az ősök értékeit, itt hagyják az országot, és elmennek az Új Világba. Rénszarvasra fognak vadászni a végtelen kanadai erdőkben, a húst megeszik, a bőrt eladják, és vesznek rajta lőszert. Ennyi. Milyen egyszerű!

De teltek-múltak a napok, anélkül, hogy történt volna valami a Szent Ügy érdekében, majd hetekké, hónapokká, évekké nőtték magukat és a Tervet a feledés vastag homálya fenyegette...

...mígnem egyiküknek úgy hozta a sors, hogy eljutott az Új Világba, és ha fázott is a kanadai őszben, mind a hidegtől, mind a még hidegebb tél gondolatától, és ezért elvágyódott a Holland Antillákra, azért ott, legbelül a szíve mélyén megszólalt egy rénszarvasbika bőgése, ha elhaladt egy fegyverüzlet előtt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.