levitézlik az idõ,

mit önmagából kilõ

a múlt, 

a múlt még oly közel,

és nem is túl dicsõ

 

a budiba rekedt itt az isten?

vagy tán játék e táj?

még jõni kell,

még jõni fog, de most

sok elvtelen puhány,

 

kulkássza, még hányja-veti

mi nyugati, mi keleti

és oly csekély,

az idõ tengerén pislákoló

ember gyújtotta fény

 

megbicsaklik a szép,

kardot ránt a részeg,

bár téblábolnak még

a süllyedõ hajón

borszagú tengerészek

 

tervek születnek egyrecsak,

bizony az orvos sír föl

vanúgy,

mi meg görgetjük a terhet,

mint skarabeusz a szarut

 

szarunkból élet nem fakad,

eszünkbõl jó ha élni futja épp,

szemünk fölött a meghunyászkodás

ütötte heg bár fölszakad,

akár az ósdi képanyag fölött a kép - néha még.

 

---

 

Ezzel a borongós verssel törném akkor meg a csöndet, és kívánom nekünk, hogy ez a hangulat fordítottan arányoljon a tavaszihoz, ami ezennel beköszöntött. Egyúttal felszólítanám kedvenc műkritikusomat, hogy valljon színt, most akkor az országban marad-e, vagy nem. Kedvenc közösségi közlekedés ügyi aktivistám pedig nyugodtan elereszthetne valami politika-gyanús posztot, így a kampány időszak közepe táján, alkalmat kínálva nekem, hogy az elempé mellett korteskedjek, egyben megjutalmazva magát egy kiadós naugyéval, hogy akkor ők tuti, hogy a szabad madarak petéjiből pattantak elő. :) Persze kedvenc hype-felelősöm is igazán belinkelhetne már egy örökbecsú L.L. Junior feat Divizió 88-at.

 

Szóval írjatok pupákok, megöl az unalom!